Névadónk

Weiner Leó Budapesten született 1885. április 16-án, és ugyanitt halt meg 1960. szeptember 13-án.

Egyik legnagyobb zeneszerző és zenepedagógus volt. Koessler János tanítványaként 1906-tól tanított Budapesten, előbb a Fodor Zeneiskolában, majd 1908-tól a Zeneakadémia zeneelméleti és kamarazene-tanfolyamainak tanára volt. Elnyerte a Ferenc József jubileumi pályadíjat, s hosszabb tanulmányúton járt Bécsben, Berlinben, Lipcsében és Párizsban.
1928-ban karmester nélküli kamarazenekart szervezett, amely az ő irányítása mellett működött. Weiner az új magyar orkeszter- és kamarazenekari irodalom kimagasló tehetsége.
1957-ben nyugalomba vonult, de egy évig még ezután is tanított a Zeneakadémián. Az újkori magyar zene konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője volt.

Főbb zeneművei

Zenekari művek

• Szerenád, 1906
• Farsang, 1907
• Katonásdi, 1924
• Concertino zongorára és zenekarra, 1923
• Szvit, 1931
• Pasztorál fantázia és fuga; 1938
• 5 divertimento (köztük az 1. 1934-ből, a 2. 1938-ból és a 3. 1950-ből)
• Az I. Divertimento (1933-34) része a Rókatánc, a legismertebb, önállóan is leggyakrabban játszott műve. A rókatánc eredetileg skandáló, trágár szövegű, a róka viselkedését obszcén mozdulatokkal ábrázoló cigánytánc.
• Kísérőzene Vörösmarty Csongor és Tünde c. művéhez (1923)
• Zenekari átiratok J. S. Bach, Liszt Ferenc, Bartók Béla és Franz Schubert műveiből.
• Változatok egy magyar népdal felett, 1949
• Toldi, szimfonikus költemény, 1952.

Kamarazene

• I. vonósnégyes, Eszdúr, 1906
• vonósnégyes, fisz-moll, 1921
• 3. vonósnégyes, G-dúr
• Pasztorál fantázia és fuga, 1938
• D-dúr hegedűszonáta, 1911 (hegedűversenyként 1950)
• fisz-moll hegedűszonáta, 1918 (hegedűversenyként 1957)
• Ballada klarinétra és zongorára, 1911
• Románc gordonkára, 1921;

Zongoraművek

• Három zongoradarab, 1910 (zenekari változat 1950)
• Passacaglia, 1936 (zenekari változat 1955)
• Magyar parasztdalok (5 sorozat: 1932, 1934, 1937, 1950 és 1950)
• Húsz könnyű kis darab a zongorázó ifjúság számára, 1948
• Magyar népi muzsika az ifjúság számára, 1952.

Írásai

• Az összhangzattan előkészítő iskolája (Bp., 1908)
• Elemző összhangzattan (Bp., 1943)
• A hangszeres zene formái (Bp., 1954).

Kitüntetései

• Kossuth-díj (1950, 1960)
• kiváló művész (1953)
• Coolidge-díj.